A mai napom rendkívül érdekesen alakult. Sok minden nem úgy történt, ahogy eddig. De egy biztos. Ez egy nagyon jó nap volt!

Reggel a szokott időben ébredtem, természetesen Anya mellett. A reggeli utáni játék is a megszokott rendben ment, és annyira élveztem az egészet, hogy nem is akartam aludni. Egyáltalán nem voltam fáradt. Anya kérdezgette, hogy nem kellene-e pihennem...de kérdem én, honnan tudja Ő, hogy én mikor vagyok fáradt? Így aztán Anya úgy döntött, hogy akkor megkapom a tízóraimat és utána már biztos aludni fogok. He-he...már csak azért sem! Mosolyogva vártam a finom hamit.

Anya valami nagyon-nagyon finommal lepett meg. Volt benne szilva (ezt már ismerem) meg banán (ez az egyik kedvencem) és még két másik is, amit Anya körtének meg birsalmának nevezett. Nem tudom, mi az, de nagyon jó volt! Anya mindig olyan finom dolgokat ad nekem. :)

Tízórai urán persze még mindig nem voltam álmos, bár azt nem tagadom, hogy a hami után kicsit elpilledtem... De aztán a nagy színes szőnyegemen eljátszogattam magamban, amíg Anya a ruhákat simogatta azzal a forró valamivel. (mi az, hogy forró?) Nézelődtem mindenfelé. Kezdek megbarátkozni azzal, hogy Anya sokszor a hasamra fektet, igazából így egy csomó mindent látok, amit amúgy nem. Anya mindig megdicsér, hogy milyen ügyes vagyok.

Aztán persze, Anyának lett igaza...elaludtam egy kicsit. Ébredés után még volt egy kis időm játszani, de aztán már jött is az ebéd. Még mindig fáradt voltam, már hami közben is olyan nehéznek éreztem a buksimat...de azért félig - meddig sikerült egyedül ennem.

De csak félig fogyott el az ebédem...az álmosság győzött.

Jól kipihentem magam és mire felébredtem, már Apa is hazaért. :)

Délután Anyával játszottam, és még azt is megengedte, hogy azt a villogó gépet közelebbről is szemügyre vegyem. És képzeljétek! Az én kezemben is villant! Anya azt mondta, milyen ügyes vagyok, mert most készítettem el életem első fotóját...egy biztos, az eredmény láttán nem hiszem, hogy ha megnövök, fotóművész leszek.

Új játékot is játszottunk Anyával. Ülve labdáztunk, persze, nem sokáig, mert Anya azt mondta, hogy ez nem tesz jót a gerimicemnek vagy minek, de hát Ő tudja...Ő a nagyobb. Mindenesetre én nagyon élveztem!

Aztán Apával is játszottam egy kicsit, mert Anya azt a fénylő kockát nézegette egy darabig, amit egyébként Apa szokott szinte egész nap (Ő ezt munkának nevezi). Néha én is nézem, hogy ők mit élveznek azon a valamin, de nem igazán értem. Jó, hát színes meg minden, de szerintem nem nagy szám. Az jobban érdekel, hogy mi az, ami villog rajta...de még nem nézhettem meg közelebbről... Szóval Apával játszottam jó nagyot, csikizett meg mindenféle játékokat adott a kezembe. Tetszésemet kifejezvén hangosan énekeltem és beszélgettem Vele.

Vacsora előtt még aludtam egy kicsit, ahogy szoktam. Aztán jött Anya azzal a finom fehér péppel. Igazából nem értem, hogy miért kell azzal a színes, hosszúkás kanállal enni, mikor a cumisüvegből már kiválóan és kényelmesen tudok enni. Aztán Anya mindig mondja, hogy összekenem magam meg hogy majd odaragadok a székemhez... Hát gondoltam bemutatom neki a kanállal evés legrosszabb technikáját, hátha feladja. A kezemet meg a pelenkát is a számba tömtem...de Anya hajthatatlan maradt. Inkább nevetett az egészen, meg szólt Apának, hogy hozza a villogó gépet...szóval nem jött be a terv...de azért megmutatom, hogyan próbálkoztam.

Aztán már jött is a fürdés - hát volt mit lemosni rólam.:) Előtte még a simogatás, amit Anya minden este megcsinál nekem, nagyon szeretem! Aztán még egy kis hami és alvás. Hát nem kellett ringatni...