Legalábbis Anyáéknak... Jó, mostanában sokszor voltak rosszabb perceim, de azért én köszönöm, jól vagyok.:) Továbbra is teszem a dolgom: felfedezek, szétszedek, lepakolok, megkóstolok, stb.

Elismerem, esténként nem úgy viselkedem, ahogy eddig. Amikor Anya elvisz aludni, olyan de olyan szomorú szoktam lenni, mert nem akarom, hogy sokáig távol legyen tőlem. Hosszú tud lenni egy éjszaka és néha úgy érzem, sosem lesz reggel, hogy újra találkozzak Anyával. És ennek bizony hangot is adok! Ilyenkor szegény Anya ki-be rohangál és folyton megszeretget, de amíg el nem alszom, addig mindig mondom neki, hogy nagyon hiányzik és ne menjen ki a szobámból...

Napközben még úgy ahogy elvagyok, mert akkor sem Apa sem Anya nem hagy magamra sokáig. Azt a kis időt meg igazán kibírom. Ha meg elkezdenek nagyon hiányozni, akkor odamászok az ajtóhoz és ott várom Őket vissza.

Ráadásul ma be is lázasodtam. De egyáltalán nem zavar! (én azért aggódom - a szerk.) Egy kicsit talán fáradékonyabb voltam, de ez nem rettentett el attól, hogy lepakoljam a polcot...

De azért remélem, nem leszek megint beteg. Anya megint nem visz egy darabig sétálni, pedig az utóbbi pár napban végre jó idő volt és sokat levegőztünk meg csavarogtunk. Majd igyekszem gyorsan meggyógyulni és akkor minden újra a régi lesz! :)