Az elmúlt jó pár nap túl egyforma volt nekem, hát gondoltam, bevezetek pár újítást Anya meg Apa nagy örömére.
Először is változtattam a ruhatáramon...pontosabban a pelenka-táramon. Ezzel jól feladtam a leckét Anyáéknak, ugyanis az eddigi pelusok már kicsik rám, de a következő méret meg akkora, hogy Anya a hátam közepéig fel tudja húzni rajtam. És mindig mondja, hogyha nem lenne eleje a pelenkának, akkor is rám tudná rakni, mert olyan vékony vagyok, hogy simán belecsavar úgy is. Hát de most mit tegyek?! Én eszek rendesen, hisz Anya is mondja, hogy milyen jó étvágyam van. Csak nem látszik rajtam... De én tudom a megoldást! Találjanak ki az okos gyáros bácsik 2 és feles méretet! Az pont jó lenne.:)
Változtattam az alvási szokásaimon is. Mióta tudok oldalra fordulni, azóta valahogy úgy kényelmesebb az alvás. Meg olyankor jól oda tudok bújni Anyához...szeretek úgy elaludni. Az ágyamban is szoktam ám mutatványozni! Van amikor sikerül megfordulnom úgy, hogy a lábam helyén a fejem van. Aztán persze, jön Anya és visszafordít. De miért? Naná, hogy megint megcsinálom, ha nekem úgy a jó. Miért kellene úgy aludnom, ahogy Ő akarja?
Tovább csiszoltam a beszédemet is. Most már nagyon-nagyon hangosan is tudok beszélni. Erre néha szükség is van, mert Anya nem érti, hogy mit mondok. Talán ha hangosabban beszélek, akkor megérti. Sokszor van, hogy órákat is elbeszélgetek, hol Anyának, hol Apának, hol meg csak úgy.
Tovább fejlesztettem tudományaimat a mozgás terén is. Anya szerint már nagyon ügyesen tartom a fejem és amikor hasra rak, akkor meg szép magasra emelem ki a mellkasomat is.
És hát végül, de nem utoló sorban ma nagyon megörvendeztettem Anyát meg Apát. Ugyanis ma először életemben hasra fordultam, teljesen egyedül! Hát ez nekem annyira tetszik! Csak az a baj, hogy a kezem mindig a hasam alatt marad...és hát azt Anyának kell kiszednie onnan, különben elkékül meg olyan fura bizsergető érzésem van benne...de Anya lelkesen csinálja ezt nekem! Ezért jutalmul hagytam, hogy megörökítse az új mutatványt.
És miután sikeresen kikerült a kezem onnan, ahol nincs helye...