Megejtettük ma a védőnéninél a 6 hós felmérést.
Azon kívül, hogy Anna úgy döntött, torkaszakadtából végigordítja az egészet, minden rendben volt. Kicsi lányomat 68cm-re (bár szerintem több ennél, de ember legyen a talpán, aki egy rángatozó-síró gyereket pontosan meg tud mérni...) és 6890g-ra mértük. Szépen gyarapodik...:)
A védőnénis sztori kipihenéseként nagyot sétáltunk a városban Berciékkel. Anna el is aludt, annyira kimerítette a sírás. Vígaszként vásároltam neki bébikompótot, amit hazaérkezés után rögtön be is vágott...nem csoda, hogy ilyen szépen hízik a nagylány.:)
A hétvége legnagyobb élménye Anna első lufija volt. Apa hozta a Lidl-ből, hát nagy sikere volt, egészen addig, míg ki nem durrant...
A mai nap a mozgás terén is hozott újat. Anna már nagyon-nagyon próbál mászni (kúszásból megelégedett azzal, hogy tolatva közlekedik így), és már nagyon ügyesen behúzza maga alá a lábait. (kis büdösbogár...)
Tegnap ebből már volt egy kis balesetünk is...:( Szegénykém, ahogy felhúzta a lábát maga alá, a feje a szőnyegen koppant...édesem, nagyon sírt, de szerencsére semmi komoly baja nem lett.
Mindenesetre jól haladunk. Eredmény:
