A mai nap sem telt el esemény nélkül...

Rögtön délelőtt azzal kezdtem, hogy leestem a kanapéról pelenkázás közben. Anya hiába fogott az egyik kezével, én sokkal erősebb vagyok ám nála! Szépen vettem egy nagy lendületet és arccal lefelé a földön landoltam. Hát, mit ne mondjak, nem esett túl jól...szerencsére nagy bajom nem lett, de azért megijedtem (és persze Anyára is ráhoztam a szívrohamot) és emiatt nagyon sírtam. Az arcomon lett egy kis horzsolás - ez az első nagy harci sérülésem.;)

Délután elsétáltunk az új doktornénihez. Meg is mértek, most 7550g és 75cm vagyok. Jó nagyra nőttem, igaz? Kaptam szurit is, de nem is fájt. Anya megdícsért, hogy milyen szépen viselkedtem, mert nem nagyon sírtam (kivéve amikor a torkomat vizsgálta a doktornéni meg a szurinál is egy picit, de tényleg csak picit....), hiszen tudjátok, a múltkor nagy hisztit csaptam a méreckedésnél...:)