Csak nem a szó szoros értelmében...

Egyszerűen még mindig dühít, ha eszembe jut.

Hazahoztuk végre Annát, mindenki boldog, a gyerek megnyugszik, eszeget, iszogat. Kérdeztem tőle, hogy leszedjük-e a kötést meg a ragasztót a kezéről, ahol az infúzió volt, de nem akarta. Mindegy, gondoltuk, majd este leázik a fürdésnél.

Nos hát történt pedig, hogy Anna a nagy játékban leöntötte magát ásványvízzel. Amikor le akartam cserélni a pulóverét, a pulcsival együtt a ragasztó is lejött a kis kezéről. Akkor vettem észre, hogy a kanül ott fityeg a ragasztón!!!!

Hát rendesen felment a pumpa bennem.... Hogy lehet egy kétéves gyereket csővel a kezében hazaengedni a kórházból???

Persze, gondosan leragasztva, hogy a szülő ne is vegye észre....

Szerencsére nem sértette fel a kis kezét, hiszen rugalmas az a cső, mindössze 2 csepp vér jött ki a helyén, aztán el is állt, nem is fájlalja, de ez akkor iszonyat!!!

Micsoda felelőtlenség....és akkor csodálkozunk, hogy más emberekben meg törlőkendőt meg ollót hagynak benne....