Egy népszerű közösségi portál keretein belül akadtam erre a tesztre. Azonnal kitöltöttem... Az eredmény: zárkózott.

Persze, hogy ez inkább csak poén, de azért ezt álmomban sem gondoltam volna...még hogy az én lányom zárkózott! He-he-he...édes kicsi szívem minden, csak nem zárkózott! Szerintem pont hogy az ellentettje...

Állandóan dumál, sosem áll be a szája. Jó lenne már érteni, hogy miket mond.... Néha annyira komolyan tud elém állni és mondani a kis dolgait, hogy fáj a szívem, amiért nem értem. Máskor meg szinte mindent megértek, hogy mit akar, annyira kifejező a hangsúlya, a gesztusai. Egyszerűen imádnivaló!

Amivel sokszor kiborít, az az akarata. Illetve annak kifejezése. De hát hiába, a konok Monok vér az ő ereiben is csörgedezik... Borzasztó akaratos, makacs és önfejű. Ha valami nem úgy van, ahogy ő azt eltervezte, máris jön a hiszti. Sokszor olyan hangerővel, hogy én is megijedek. Szerencsére gyorsan alábbhagy a hisztivel, mivel ilyenkor igyekszem nem tudomást venni róla, hogy lássa, ezzel nálam semmit nem ér el. Általában 1-2 perc alatt megnyugszik. Aztán kénytelen beadni a derekát...

A kitartása viszont példaértékű. Ha valamit elhatároz, azt tűzön-vízen keresztül viszi. Ez a mozgásfejlődésén látszott a legjobban. Sokszor az akaratereje nagyobb volt, mint a fizikai. De addig ügyeskedett, addig gyakorolt, amíg el nem érte, amit akart. Nagyon hamar megtanult járni is. Most már szalad...és gyanítom, hogy a beszéddel is így leszünk majd.

A játékban is ilyen. Most a kockázás a nagy kedvenc. Ha egymásra akarja rakni a kockákat, de az egyik leesik, akkor újra és újra megpróbálja egészen addig, amíg nem sikerül. Aztán persze várja a dícséretet.:)

Egyébként nagyon fontos neki, hogy dícsérjük. Amikor valami jót csinál, szó szerint várja, hogy megdícsérjük. Nem is szoktunk csalódást okozni neki. Kell a pozitív megerősítés.:)

Persze, szót fogadni azt nem hajlandó, vagy ha mégis, akkor viccet csinál belőle. Mint tegnap este a fürdésnél. Rászóltam, hogy üljön le a kádban, mert el fog csúszni. Kb húszszor mondtam el, mire megtette. Ekkor megdícsértem. Erre felpattant, majd amikor megint rászóltam, ismét leült. Aztán rögtön fel is pattant és ezt játszottuk a fürdés alatt. Közben nagyokat kacagott....a végén már én sem bírtam nevetés nélkül...:):)

A játszótéren is hiába mondok bármit. Olyan gyorsan megpattan mellőlem, hogy aztán futhatok utána. Ha utána szólok, megfordul, rám néz és megy tovább. Nem is érdekli, hogy hol vagyok, milyen messzire ment el. Hajtja a kíváncsiság...

Szóval nagyon huncut és hisztis kiscsajjal áldott meg minket a sors, de ez pont így jó.:) Nem is lehet rá haragudni semmiért (vagy csak én nem tudok 2 percnél tovább)...ugyanis ha leszidom valamiért, akkor néz rám a nagy boci szemeivel és menten elolvadok...

Egy biztos, sosem unatkozunk mellette! És nagyon-nagyon szeretjük!