Mára volt időpontunk a 15 hós tanácsadásra a doktornőhöz. Már napok óta készítettem magam lelkileg a dologra, mert tudtam, hogy nem lesz könnyű menet... De hogy ennyire gáz lesz, azt még álmomban sem gondoltam volna...

Mi voltunk az elsők, reméltem, hogy ez előnyünkre lesz, mert Annát mindig idegesíti más babák sírása. Kérdeztem, hogy lehetne-e a kosaras csecsemőmérleg helyett a "felnőtt" mérleget használni, mivel itthon már jó ideje gyakoroljuk a használatát, hiszen Anna mindig is utálta, hogy egy helyben kell ülnie, amíg mérik. Nem, nem lehet, mert ekkora súlynál még nem mér pontosan....na, ettől féltem...de legalább azt tudtuk, hogy valahol 10,5 kg körül van a nagylány, mert itthon ennyire mértem tegnap este.

Nagy kínlódások árán megtudtuk, hogy Anna jelenleg 10,6 kg.

Aztán jött a hosszmérés, ami szintén nem egyszerű feladat nálunk. Nem is lehetett kifeszíteni a gyerek lábát, annyira görcsösen próbált belém csimpaszkodni, közben vagy tízszer koppant a feje a nagy erőlködésben...így csak becsült hosszunk van: 84cm.

Már itt eltört a mécses szegényemnél, alig tudtam megnyugtatni, csak sírt és ordított és kapálózott...amikor bekerültünk a doktornénihez még hüppögött egy kicsit. Aztán amikor meglátta az orvost, újra sírva fakadt és olyan erővel próbálta kitépni magát a kezeim közül, hogy csak nehezen tudtam magamnál tartani. Jött a hallgatózás meg a torokvizslatás...itt már annyira sírt a gyerek, hogy attól féltem, begörcsöl és megfullad. De komolyan. Rémisztő volt. Én még sosem láttam ilyet...pláne nem a gyerekemnél. Mint egy pánikroham...csak kapkodta a levegőt, néha még venni is elfelejtette, belilult a feje és torkaszakadtából üvöltött.

Aztán az újabb sokk: jöttek az oltások. Az MMR-t az egyik vállába, a Prevenart a másikba...ismét 3 emberes munka, de ezen legalább gyorsan átestünk.

Anna továbbra is ijesztően sírt, nagyon besokkolta magát ezen az egész tortúrán. Amikor hazaértünk, még mindig hüppögött és bedagadt a szeme a sok sírástól. Itthon már én is elsírtam magam...szörnyű volt látni és végigélni ezt ez egészet.

Szerencsére most ismét 3 hónap szünet jön, majd csak a 18 hós oltásra kell menni legközelebb.

Anna egyébként most már lenyugodott, főleg, miután itthon benyomott 2 csokis nápolyit... Az én szívem még mindig meg akar szakadni...csak tudnám, miért utálja ennyire a gyerek ezt az egészet...