A pénteki kimenő óta Anna roppant anyás lett.
Ezt nem úgy kell érteni, hogy sír utánam... Egyszerűen csak többet akar belőlem.:) Odaszalad hozzám, nyújtja a kis kezét és olyan de olyan édesen néz, hogy nem lehet neki ellenállni.:) És bújik és bújik és bújik... Imádom!
Persze, ettől még egy kis ördögfióka...:):)
Ismét felfedezte az asztali számítógépet....de most nem a power gombot nyomkodja, hanem az kis apró ujjacskáival kiszedegeti a klaviatúrából a betűket...nem is értem, hogy tudja, mert én visszarakni is alig bírom, nemhogy kibányászni...
Újra szárító-mániás lett. Eddig a jó idő miatt az udvaron száradtak a ruhák, de mióta hűvösebb van, bent vannak a szárítók. Szegény ruhák...naponta 20szor teregetem vissza őket...
A konyharuha is sláger lett, sosem találom, ha szükségem van rá. Végül is, miért keresném a kiságyban, a játékos dobozban vagy épp a számítógép asztal alatt...:)
