Már 17 hónapja velünk van életünk legnagyobb és legszebb csodája.:)

Annyi mindent tudnék írni a nagylányról...szívem szerint ódákat zengenék, hogy milyen okos, milyen önálló és milyen szééép...de ilyesfajta ömlengésre egy élet is kevés lenne.:) Így csak egy kis ízelítő jut a Kedves Olvasónak...

Anna napról-napra okosabb lesz. Tudja, hogy itthon minek hol a helye, mikor mit szoktunk csinálni. Egyre több mindent megért és ami lényeges, teljesít is. Na jó, azért a kisangyal státusztól még nagyon messze van, de már sokkal szófogadóbb. Ha szanaszét pakolja a konyhaszekrény tartalmát, akkor kérésre szépen mindent visszarak a helyére. Kérésre megy aludni vagy rohan az asztalhoz enni, engedi a peluscserét, az öltöztetést. Odaadja, amit kérek vagy becsukja az ajtót, szóval alakul a helyzet.:)

Már két utasítást is teljesít egymás után. Például, "pakolj össze és utána gyere ebédelni". Nem keveri össze a sorrendet és mindkét utasítást teljesíti.

Van olyan, amit már mondani sem kell...ha például mondom, hogy most porszívózunk, akkor nem kell hozzátennem, hogy rakd össze a játékaidat, mert megteszi magától, majd jön utánam porszívózni.

Rengeteg apróság van, amit felvett mint szokás, sokszor azt sem tudnám megmondani, hogy mikor kezdte...

Ilyen pl. a fejrázás. Ha már nem kér többet enni, akkor rázza a fejét. Ha valamit nem akar, akkor is rázza a fejét. Kiválasztotta, hogy melyik az alvós és melyik a játszós cumija. És nem lehet összekeverni...stb.

Imád segíteni a házimunkában. Krumplipucolásnál ő az ügyeletes adogató, ha az elmosott edényeket pakolom el, akkor ő nyitogatja a szekrényt, ahová az adott eszköz való, a szemetet kidobja a kukába. Utóbbit annyira szereti, hogy ha peluscsere után valami miatt nem ő dobja ki a pelenkáját, akkor óriási hisztit csap...

Na igen, a hisztiről is tudnék mit mesélni...dióhéjban csak annyit, hogy bár mennyiségre már kevesebb, de minőségben...szó szerint ön - és közveszélyes lett. Csapkod, dobálózik, ordít....ijesztő.

Egyébként nyugodt és boldog kismanó.:) Kiválóan feltalálja magát, mindenből játékot és mókát csinál. Az étellel különösen szeret játszani...ettől persze nekem a hajam égnek áll, de még nem találtam meg a módját annak, hogy leszoktassam erről... A múltkor séta közben egyszer csak halk kacagásra lettem figyelmes. Nézem, mit művel a gyerek....hát nem felhúzta az ujjára a kiflit és azzal kalimpál?? :P:D

Beszéd fronton a helyzet változatlan. Sok a halandzsa és sok az egyszer kimondott szó...

A fogak száma változatlanul 12, bár a szemfogak egyre jobban törnek elő, természetesen egyszerre mind a négy...

Végezetül pár kép a kiscsajról.:) (aki mostanában imád bújócskázni...)