Elég régen jelentkeztem már....

Úgy rohannak a napok, hogy mire észbe kapok, már megint hétvége...

Anna ismét apás korszakát éli...ezt olyan magas fokon műveli, hogy pl. most hétvégén nem is aludt napközben...se szombaton, se vasárnap... Ha az apja kiteszi a lábát az ajtón, őrületes hisztit vág...

Érdekes, hogy hétköznapokon ilyen nincs. Sem alvásprobléma, sem hiszti... De ahogy Apa hazajön, megváltozik a világ. A hisztik sűrűsödnek, jönnek az ön- és közveszélyes mutatványok... Hihetetlen ez a ragaszkodás...

Remélem, hogy azért majd ha tavasszal aktuális lesz a bölcsi, miattam nem fog így viselkedni...

Néha tényleg ijesztő, amit Anna csinál. Bemérgeli magát és üti a fejét a padlóba...vagy vagdalózik mindenfelé, netán elkezdi rángatni a könyvespolcot (én meg kapom a szívrohamot, nehogy magára rántsa...) és nagyon nehéz kirángatni ebből a besokkolt állapotból.

Sok téren egy panaszszavam nem lehet rá, mert éjjel jól alszik, általánosságban jó evő, nyugodt gyerek, a fogzás miatt sem nyűgös...más anya összetenné a két kezét, ha ilyen gyermeke lenne. De úgy tűnik, mindennek ára van. Nálunk ez a hebrencs, önfejű, saját hibájából nem tanuló, sokszor fékezhetetlen viselkedési minta a probléma.

Csak remélni merem, hogy ez is csak egy korszak és ezen is túl leszünk...