Anna tegnap betöltötte a 22. hónapot. Rohamosan nő...emiatt az egyik szemem sír a másik pedig nevet.

Nagyon önálló, értelmes, találékony gyermek. Már nem az az oltalmazni való kislány, mint pár hónapja. Önálló kis gondolatai vannak, amiket igyekszik materializálni is, akaratos és dacos, érdeklődő és fáradhatatlan, de ragaszkodó és szeretetteljes. Nem az a bújós-puszilgatós típus, de ha valami baja van, én vagyok a mindene.:)

Egy percre nem hajlandó megállni, egész nap megy, pakol, intézkedik, néha hajmeresztő mutatványokat csinál. Ha elfárad, de még nincs alvás idő, akkor az ágyon vagy a földön fetreng, de a keze-lába akkor sem áll meg. Kis sajtkukac.:)

A lépcsőn tökéletesen megy felfelé kapaszkodás nélkül, lefelé még gatyaféken közlekedik.

Az evéssel egyre rosszabbul állunk. Nagyon válogatós, az új ételekkel/italokkal bizalmatlan, meg sem kóstolja. A kedvenceiből iszonyat mennyiséget meg tud enni és persze nasiból is képes lenne egy vagonnal elpusztítani, ha hagynám...

Egyre szebben fut, bár még mindig inkább a "rongybaba" effektus jellemzi. Sokszor esik el, mert figyelmetlen és állandóan rohan. Képes álló helyzetből is elesni, a saját lábában megbotlani...ragozhatnám...kis hebrencs, mint az anyja....na meg az apja...:D:D:D:D

A beszéd továbbra sem fontos számára, egy-egy szót -ami tetszik neki - kimond, de nem is nagyon próbálkozik. Ha próbálom rávenni, hogy mondja, mit szeretne, nyökög és inkább nem akar semmit, de meg nem szólalna.:)

A pite mellé épp ma jött egy újabb "értelmes szó": mijjááá. Ezt a cicára mondja, a miáú -t utánozva. A pötty szó is nagyon tetszik neki, ezt már cifrázza is, bötye, pötye, pöte, ami éppen eszébe jut. Mindent megért, az utolsó szóig.

Legújabb kedvenc játéka az, hogy rajzolok neki valami tárgyat egy papírra, ő meg mutatja a lakásban, hogy hol van az a valami. A reklámújságokban is felismeri az ételeket, tárgyakat, műszaki eszközöket, mutogatja, ha nekünk is van itthon olyan.

A tavasz beköszöntével sokat vagyunk kint, ebéd előtt 1-1,5 órát, délután meg ébredéstől estig. Imád kint lenni, rohangálni a kutyával, tócsázni, hintázni a játszótéren, sétálni, leveleket gyűjtögetni, virágot szagolni, stb.

A többi gyerek érdekli, de nem közelít feléjük. A felnőttekkel is bizalmatlan, de már nem sír, ha valaki hozzá szól. Ha megyünk az utcán és valaki jön szembe velünk, megáll és nem hajlandó jönni, amíg az a valaki legalább 20m-rel el nem hagyott minket. Ugyanakkor a boltban már szabadon jár-kel, nem fél a boltos nénitől, jobb napokon integet is.:)

Végül pár kép: