Ezer meg ezer éve…tudom….de….nincs de.:)

Kárpótolok.:)

Az elmúlt pár hét igencsak eseménydúsra sikeredett.

Először is anyum jött el hozzánk pár napra, Húsvét előtt. Anna a Mama érkezésének napján nem volt kirobbanó formában…akkor már lassan egy hete őrült hiszti-korszakban volt.:( Szerintünk azért, mert nem értettük meg azt, amit „mondani” akart és ez borzasztóan feszélyezte – meg is értem. Így aztán a Mama fogadása kissé nyűgösre, félősre és sírósra sikeredett.

Persze, másnap már minden rendben volt és Anna bizalommal fordult anyukámhoz. Percről percre oldódott  fel, nagyon jól összebarátkoztak. Sokat sétáltunk, várost néztünk, játszóztunk, nagyon hamar eltelt az a pár nap. Anna azóta is sokszor emlegeti a Mamát, mutogatja a fényképen, ha csörög a telefonom, mondja, hogy Mama… Merthogy igen, mondja, hogy Mama.:) Még anyum érkezése előtt megtanítottam neki, hiszen a mamma (=cumi) után egy „mama” már igazán nem művészet.:)

Húsvétkor Rita barátnőméket láttuk vendégül egy grillpartis-húsvéti kalácsos-nyuszicsomagos napra.

Jött a 2 leányzó is, így aztán Anna nem unatkozott. Eleinte bizalmatlanabb volt, de aztán egy déli alvás után már le sem szállt a gyerekekről. Jázmint különösen a szívébe zárta, amikor hazafelé indultak, meg is siratta, hogy elmegy a baba…életkém.:)

A poszt elején említettem, hogy Annában nagy feszültség volt a meg nem értés miatt. És hogy miért csak volt? Nos kérem, úgy tűnik, végre megtörik a jég, és Anna elkezd beszélni.:) Húsvét óta naponta jönnek az új szavak…szedjük is össze, hogy miket mondogat már a nagylány.

Mama

Apa/Ápá/Ábbá

Ányá/Nyá  (jupijeeeee!!!)

Gágá (=telefon)

Gagba (=nasi)

Pötye/bötye (=pötty)

Pite

Mijjá (=cica)

Bogá (=bogár)

Moa (=moha)

Béka

Duda

Csak így tovább KisManóca!!! :):)

Mesélni nem nagyon tudok, minden a szokott ütemben zajlik.:)

De azért pár új képet hoztam a Kedves Olvasóknak.:)

Anna tegnap betöltötte a 22. hónapot. Rohamosan nő...emiatt az egyik szemem sír a másik pedig nevet.

Nagyon önálló, értelmes, találékony gyermek. Már nem az az oltalmazni való kislány, mint pár hónapja. Önálló kis gondolatai vannak, amiket igyekszik materializálni is, akaratos és dacos, érdeklődő és fáradhatatlan, de ragaszkodó és szeretetteljes. Nem az a bújós-puszilgatós típus, de ha valami baja van, én vagyok a mindene.:)

Egy percre nem hajlandó megállni, egész nap megy, pakol, intézkedik, néha hajmeresztő mutatványokat csinál. Ha elfárad, de még nincs alvás idő, akkor az ágyon vagy a földön fetreng, de a keze-lába akkor sem áll meg. Kis sajtkukac.:)

A lépcsőn tökéletesen megy felfelé kapaszkodás nélkül, lefelé még gatyaféken közlekedik.

Az evéssel egyre rosszabbul állunk. Nagyon válogatós, az új ételekkel/italokkal bizalmatlan, meg sem kóstolja. A kedvenceiből iszonyat mennyiséget meg tud enni és persze nasiból is képes lenne egy vagonnal elpusztítani, ha hagynám...

Egyre szebben fut, bár még mindig inkább a "rongybaba" effektus jellemzi. Sokszor esik el, mert figyelmetlen és állandóan rohan. Képes álló helyzetből is elesni, a saját lábában megbotlani...ragozhatnám...kis hebrencs, mint az anyja....na meg az apja...:D:D:D:D

A beszéd továbbra sem fontos számára, egy-egy szót -ami tetszik neki - kimond, de nem is nagyon próbálkozik. Ha próbálom rávenni, hogy mondja, mit szeretne, nyökög és inkább nem akar semmit, de meg nem szólalna.:)

A pite mellé épp ma jött egy újabb "értelmes szó": mijjááá. Ezt a cicára mondja, a miáú -t utánozva. A pötty szó is nagyon tetszik neki, ezt már cifrázza is, bötye, pötye, pöte, ami éppen eszébe jut. Mindent megért, az utolsó szóig.

Legújabb kedvenc játéka az, hogy rajzolok neki valami tárgyat egy papírra, ő meg mutatja a lakásban, hogy hol van az a valami. A reklámújságokban is felismeri az ételeket, tárgyakat, műszaki eszközöket, mutogatja, ha nekünk is van itthon olyan.

A tavasz beköszöntével sokat vagyunk kint, ebéd előtt 1-1,5 órát, délután meg ébredéstől estig. Imád kint lenni, rohangálni a kutyával, tócsázni, hintázni a játszótéren, sétálni, leveleket gyűjtögetni, virágot szagolni, stb.

A többi gyerek érdekli, de nem közelít feléjük. A felnőttekkel is bizalmatlan, de már nem sír, ha valaki hozzá szól. Ha megyünk az utcán és valaki jön szembe velünk, megáll és nem hajlandó jönni, amíg az a valaki legalább 20m-rel el nem hagyott minket. Ugyanakkor a boltban már szabadon jár-kel, nem fél a boltos nénitől, jobb napokon integet is.:)

Végül pár kép:

Tornagyakorlatok Anna-módra:

A legújabb duma:

A legújabb mánia (kopogtatás):

Szerintem simán nevezhetem életem fő művének ezt a képet.

Kicsiben Anna arc, nagyítva sok-sok Anna arc...:)