Az elmúlt pár nap nem volt egyszerű...kislányom próbára tette néha az idegeimet. Gyanítom, hogy az idő illetve a készülődő fogacskák (már nagyon fehér és duzzadt az ínye) miatt vannak nehezebb perceink. Anna sokszor látszólag minden ok nélkül nyűgösködik. Ha éppen jó hangulatban van, akkor jön a kiabálás...a minap már a fejem is belefájdult a produkcióba. Egyszerűen nem hagyta abba...órákon keresztül kiabált, sikongatott...csak akkor volt csend, ha evett vagy aludt...
A másik mánia az állandó hasrafordulás. Mióta tudja hogy kell, folyton ezt csinálja. Most már szeret hason lenni, de persze, ha megunja, anyai segítségre szorul...aztán ahogy visszafordítrom, máris újra hasra perdül...mókuskerék:)
De azért ennek az élénkségnek is megvan a maga előnye. Gyorsabban fárad és többet alszik napközben. Sikerült rászoknunk arra, hogy nappal is az ágyában aludjon. Igazából nem volt egy nagy harc, az első alkalomtól elfogadta, hogy ott alszik és kész. A szobájában nyugodtabban alszik. Van, hogy 1,5 órát is pihen. Így nekem is több időm van a háziasszonyi teendőkre. Most már délelőtt csak egyszer alszik, tízórai után. Délután még általában kétszer.
A pelenkázás-öltöztetés egyre nehezebb feladatnak bizonyul. Mindig tekereg, amerre csak lehetősége van rá...már az ölünkben sem marad meg nyugton...
És mint ahogy ezen az utolsó képen is látható...az étlap mindig ott figyel a ruháin... Hiába a partedli, a textilpelus, imádja leenni magát...nem is tudom, kire ütött ez a gyerek...;):)