Tegnap ez is bekövetkezett - 7 hónapos lettem! Anya szerint rohan az idő...szerintem meg sosem elég semmire. Annyi dolgom akad mostanában, hogy mire észhez kapok, már megint fürdeni kell. :(

Hogy mivel is töltöm a drága időmet? Hát akkor lássuk csak...

Minden érdekel, főleg, ami nem játék és nem gyerekeknek való. Ilyen a mobiltelefon, a kábelek, CD mappák, papírok, zsebkendő, Anya lába, Apa haja és minden, amit csak el tudtok képzelni! Szezonális mániám lett a karácsonyfa lekopasztása, bármit leszedek róla, ha elég közel jutok hozzá. He-he, Anyáék sokszor nem elég gyorsak...:)

A bébikomp is a kedvenc szórakozásaim közé tartozik. Mióta felfedeztem, hogy hogy lehet vele haladni, szinte bárhová eljutok, és nem csak bokamagasságban...;) Imádok benne tekeregni, fel-felállni. Egyébként mostanában már Anya lábánál is próbálkozom a felállással, több-kevesebb sikerrel. Apa mindig azt mondja, hogy olyan vagyok, mint egy vasalódeszka...Ő könnyen beszél, neki már simán megy, de nekem valahogy még nem akar összejönni a dolog. De azért nem adom fel!

A négykézlábazás már tökéletesen megy, sőt, néha egy-két mászólépést is sikerül összehoznom. Anya ilyenkor mindig megdícsér és hozzáteszi, hogy jó lenne, ha már előrefelé mennék és nem tolatnék...de ha egyszer az sokkal könyebb!

Párszor már felülni is sikerült, de egy kis idő múlva mindig eldőlök oldalra, így megmondom őszintén, nem erőltetem a dolgot. A buksim mindig koppan egyet és ez nem valami kellemes érzés...:(

A beszédem is sokat fejlődött. Anya legnagyobb örömére leszoktam a kiabálásról (he-he-he, de csak egy időre!), inkább a szavakat gyakorolom. Én tudom, hogy miről beszélek, de Anyáék csak néznek nagyokat, hogy most mi van. Nem értem... (ember a talpán, aki megfejti a "bá", "ííí", "ubuvá", "hábrr" és társai szavak jelentését - a szerk.) Viszont megtanultam, hogy jelezzem Anyáéknak, hogy valaki vegyen fel. Ha ezt csinálom, akkor azt jelenti, "hé haver, vegyél már fel, meguntam itt lent az életet"!

Az étrendem is változott, most már ehetek krémtúrót, bébipudingot is. Így a reggelim kakaós tápszer, a tízóraim krémtúró vagy gyümölcs, az ebéd főzelék husival és egy kis tápszer pótlás (nem mindig), az uzsonna tápszer vagy gyümölcs, a vacsora Anya házi készítésű tápszerbepapija.

Alvás terén nem változott semmi, max az, hogy kevesebbet alszom, mert így is olyan gyorsan elszalad a nap, hátha még sokat is aludnék. Mostanában napi kétszer fél óra alvással egész jól elvagyok. Anya persze reklamál, hogy ez kevés meg hogy neki több szabadidő kell, de hát ez van, nekem ennyi elég és kész.

Anya azt is mondta, hogy egyre jobban hasonlítok rá, már ami az akaratosságot illeti. Igaz, kicsit önfejű vagyok és kicsit makacs is. De most őszintén, ha én úgy gondolom, hogy ezt vagy azt meg akarok csinálni, akkor miért ne tehetném?! Miért maradjak nyugton, ha evésről vagy pelenkázásról van szó? Anya ügyes, meg tudja úgy is csinálni ezeket, ha én közben tekergek mindenfelé. Engem nem köt le az egy helyben maradás. És ebből nem engedek! Akármilyen rémálom is ez...;):)