Az elmúlt pár nap nagyon mozgalmasra sikerült.

Szombaton megérkezett hozzánk a Mama, akit már nagyon-nagyon régen láttam...4-5 hetes koromban. Megmondom őszintén, már nem is emlékeztem Rá. De nem is ez a lényeg! Képzeljétek, jó sokáig maradt, mert Anyáéknak sok dolga akadt ezzel a bizonyos költözéssel kapcsolatban. Én ebből a nagy felfordulásból én nem sokat éreztem, mert a Mamával nagyon jókat játszottam és az meg pláne nagyon tetszett, hogy állandóan ott volt velem és sokszor fel is vett.:)

Anyát meg Apát nem igazán láttam, csak az esti fürdésnél. Szegénykék sokat pakoltak meg takarítottak, hogy az új otthonunk kellemes legyen. Szerintem sikerült Nekik, mert nekem nagyon tetszik az új hely. Igaz, sokban hasonlít a régire, így a változás engem egyáltalán nem zavar. Sőt! Kifejezetten tetszik!! Egy csomó új dolgot ismertem meg az elmúlt napokban. Ez annyira felvillanyozott, hogy gyorsan megtanultam előrefelé menni a bébikompommal, hogy biztos oda jussak el, ahová akarok. Anya szerint talán egy kicsit sietősre is vettem a figurát (a futás talán nem is annyira kicsit sietős - a szerk.), de hát annyi minden van itt, ami a másik lakásban nem volt!

És képzeljétek, még egy új barátra is szert tettem! Igaz, kicsit furcsa, mert mindig engem utánoz, de végül is engem nem zavar, a lényeg, hogy jókat játszunk együtt.

Anya szerint sokat ügyesedtem, bár néha nem érti, hogy honnan veszek bizonyos dolgokat. Most őszintén, szerintetek ez furcsa?

A legújabb mutatványom a lépegetés. A titka az, hogy be kell hajlítani a térdemet és úgy felemelni a lábamat. Én eddig is próbáltam, csak nyújtott lábbal - persze, úgy sosem sikerült.:( Na de most hogy sikerült rájönnöm a titok nyitjára, már nem is olyan nehéz! Csak valaki fogja a kezemet közben és már nincs is semmi akadálya.

Ma még ajándékot is kaptam Apától: egy új ágyat. Apa azt mondta, hogy ezt azért kapom, hogy napközben ebbe bele tudjanak engem tenni, hogy amikor egyedül maradok a nagyszobában, akkor ne szedjem szét a dolgokat, mire visszajönnek. Nekem nagyon tetszett az ágy, bár eleinte nem értettem, hogy én miért nem garázdálkodhatok szabadon mint Anyáék, de azért igyekszem jó kislány lenni és azt a pár percet megpróbálom kibírni... Apa azt is mondta, hogy napközben ebben alhatok, ha elfáradok, ott velük, a nagyszobában. Szerintem ez jó ötlet. Legalább nem leszek egyedül, amikor alszom. Persze, éjjel a megszokott kis helyemen fogok pihenni.