Péntek este végre eljutottam oda, hogy egy kicsit szórakozzak. No, semmi komoly, csak egy kis baráti beülős-beszélgetős este...

Fél 7-kor indultam itthonról, így Annát még megvacsoráztattam, Apára csak a fürdetés maradt.:)

Amikor hazaértem, Apa mesélte, hogy mi is volt...én csak mosolyogtam.:)

Miután kitettem a lábam, Anna nem sírt. Egy darabig járkált fel-alá, majd kivette a szekrényből a cipőjét és próbálta felvenni, mintha jönni akart volna utánam.:) Aztán fürdés után amikor a szobájába igyekezett, jól körbenézett, hogy hol vagyok, kétszer is visszament az ágytól az ajtóig, hogy Anya tényleg nincs itt?

Éjjel aztán vagy 4-5 alkalommal ébredtem arra, hogy valaki motoszkál a fejemnél...drága kicsi lányom leellenőrizte, hogy Anya itthon van-e már.:) Hajnalban meg odabújt mellém, jól bevackolta magát és úgy aludtunk.:)

Megmondom őszintén, kicsit féltem, hogy rosszabbul viseli majd, de szerencsére nem. Neki volt egy jó apás estéje, nekem meg egy kellemes kikapcsolódás.:)