Azért ezt is meg kell említenünk...hiszen a bejegyzésekből úgy tűnhet, hogy nálunk mindig minden rendben van...

Pedig hozzánk is beköszöntött a hiszti korszaka.

Az én drága, jókedélyű, csendes, nyugodt lánykám egyik napról a másikra kivetkőzött magából és irtó hisztis lett. De ha lehet ilyet mondani, a jobbik fajtából...

Ha valami nem sikerül vagy nem úgy van, ahogy Ő szeretné, máris hasra vágja magát a földön és rángatózva üvölt, mint akit nyúznak. Ilyenkor azért elgondolkozom, hogy ez tényleg az én gyerekem?!!

Azért írtam, hogy a jobbik fajtából, mert szerencsére csak 1-2 percig tart ez nála, aztán felkel és megy tovább, mintha mi sem történt volna.

Eddig egyetlen módon tudom kezelni a hisztijét, úgy, hogy olyankor nem figyelek rá. Látja, hogy ezzel nem ér el semmit és már abba is hagyja. Persze, ettől még rendesen kiidegel, mert van, hogy 2 roham között csak 2-3 perc telik el...

Mostanság meg végképp gyakori a hiszti. A meleg kizsigereli szegénykémet, még pihenni sem tud rendesen miatta, ráadásul a rágófogak is nagyon szorgoskodnak, szóval mindez még egy lapáttal rátesz erre az amúgy sem könnyű korszakra.

De mindig azzal vígasztalom magam, hogy ebbe még senki nem halt bele, és ezt is túl fogjuk élni....